Szeretném elmondani azt, hogy nagyon hiányzol nekem, Elmondani azt, mit nem mondtak el. Szemerkél az eső, s te itt ülsz mellettem, Én mondom szeretlek, s te nem hiszed el. Én nem találok utat, mi feléd vezessen el, S nem találok hitet, hogy hinni kell. Úgy ahogy az esti csendet a szél sem fújja el, S a legszebb álmom ezentúl is te leszel. Hogy sírjon a szél felettünk, s könnyezzen a tél, S együtt leszünk ketten te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, S érzem, hogy együtt leszünk ketten, te meg én. Kis szünetet tartok most az én szívemben, Nem sírok, nem nevetek, én mindent elhiszek. Szürke homokszemek néznek mélyen a lelkemből, Fájdalmat találok, s könnyeket keresek. Oly gyorsan múlik az idő, amikor itt vagy velem, És szomorú a tél, de boldog a szívem. Egy valóságos álom lettél, az életem, Mert te vagy a boldogság szívemben, lelkemben. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, És együtt leszünk ketten te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, S tudom, hogy együtt leszünk ketten, te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, És együtt leszünk ketten te meg én. Hogy sírjon a szél felettünk, és könnyezzen a tél, S érzem, hogy együtt leszünk ketten, te meg én. Tudom, hogy együtt leszünk ketten, te meg én.