Tanuld meg a víztől követni utadat, Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, Tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér, Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen: Hogyan kell életed leélni csendesen. Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred: Hogy kell szépen élni és szépen halni meg. Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg, Tanulj a rózsától tisztán maradni meg. Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed, Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. Tanulj az árnyéktól alázatos lenni, Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. Tanuld négy évszaktól ismerni az időt, Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd. Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj. Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj. Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya. Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses, Tanulj kismadártól: szabadon repülgess. Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő, Mindentől tanuljál, mert minden veszendő. Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagy komolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Hófehér hajó úszott a folyón S összesimult a fiú s a lány

Színes lampion fénylett az égen Mint a brosstű a mélykék ruhán

És a fedélzet zenével megtelt Szólt a ringató, lassú románc

Aj, aj, aj, aj Volt egy tánc, volt egy tánc Ilyen szépet csak filmekben látsz

És a vonatok indultak sorra És a fiú az ablakban állt És a vagonban nevettek rajta

A harcedzett vén katonák Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed Mi lesz veled, ha a csatában jársz

Aj, aj, aj, aj Volt egy tánc, volt egy tánc Talán egyszer még lesz folytatás

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc És a lángon, a halálon, füstön át

Úszik egy fehér hajó És a vonatok megjöttek sorra Néhány békeév nekünk is járt

Aztán jött az a rettegett autó És a ház előtt halkan megállt

És a mama az ablaknál állva Újra évekig apámra várt Aj, aj, aj, aj

Volt egy tánc, volt egy tánc Talán egyszer még lesz folytatás És a brosstűből szénre már nem telt

És a harmadik tél is lejárt És egy hajnalon csöngettek hármat És az apám az ajtóban állt

Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink Mindent elnyelt a nagy zálogház Aj, aj, aj, aj

Volt egy tánc, volt egy tánc Talán mégiscsak lesz folytatás Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc

És a börtönön, magányon, reményen át Úszik egy fehér hajó De már szóltak a hírek s az ágyuk

Mondd, az életük miért lenne más És mi mindent két bőröndbe gyűrtünk

De már nem ment az elindulás Már csak csendesen nézik a tévét Ahol ragyog egy másik világ

És ők nem kérik senkin se számon Az elrabolt évek sorát Pedig semmiért vesztek el álmok

Mint a zálogban hagyott ruhák Hm, volt egy tánc

Volt egy tánc, volt egy tánc S néha elhitték, lesz folytatás